Gyermekségek

” Egy gyermek eszmefuttatása”

Megszülettem, s én voltam a legszebb és legcsodálatosabb dolog, amit szüleim valaha láttak. Minden csoda volt, ha nevettem, ha sírtam, ha ettem, ha teljesítettem a megfelelő alvásmennyiséget..stb

Aztán, ahogy cseperedtem, a csodák átalakultak. Kisebb jelzők kezdték kifejezni szüleim elvárásait, melyek megjelentek a mindennapi apróságokban. Majd észrevettem, hogy több néven szólítanak. Néha csak simán a nevemen, amin megszülettem, de alkalomadtán mókuska, nyuszi, cica, maci, kutyi vagy valami egészen elképesztő néven kezdenek szólítani. Ilyenkor megpróbáltam a névnek megfelelő tulajdonságot magamra ölteni, viszont mire ezt igazán kitapasztalhattam volna, addigra sokszor lecserélődött. Sebaj, mert észrevettem, hogy néha előkerül ismét, és akkor már könnyen alkalmaztam. Csak azt nem értettem, ha nyuszinak hívnak, néha miért kellett mégis oroszlánként viselkednem. Ezen még sokáig kellett gondolkodnom, mert nem értettem, hogy is lehettem volna egyszerre minden. De ha a szüleim mondták, akkor biztos úgy is volt, és igyekeztem megvalósítani valahogy.

Aztán jártam úgy is, hogy tündér királykisasszonyból hirtelen lusta disznó lettem. Ez végképp összezavart, mert a mesékből azt tanultam, hogy a tündér királykisasszonyoknak még szolgálójuk is van. Nagyon sok idő kellett, mire rájöttem, hogy a királykisasszony csak a külsőmre vonatkozott, s azt szerették a legjobban ha úgy viselkedem, mint a Holle anyóban a nevelt leány.

A nagy problémáim akkor kezdődtek igazán, amikor az iskolában egyszer csak megszűnt a sok nevem, és valami elképesztő furcsa dolog történt. Bárhogy viselkedtem az addig megtanultakból, az ott nem tetszett és valami egészen újat vártak ismét. Elegem lett az egészből, és kiválasztottam egyet magamnak, amelyik a legjobban szerettem lenni. Gondoltam, most a felnőttek tanuljanak meg engem értelmezni.