Kamasz világ

A hatalmas változások kora!

Mi felnőttek is voltunk kamaszok! Emlékszel még rá Kedves Olvasó?

Én emlékszem. Emlékszem, hogy ennyi érdekesség, kihívás, félelem, megfelelés, bűntudat, kalandvágy, hazugság és ugyanakkor rengeteg élmény egy időben azóta is ritkán adódott össze életemben. Szerencsére. Sokáig ilyen hullámvasúton élni lehetetlen. Persze számos oka van, hogy mindez elcsendesedik, szelídül és érett folyamattá válik, és ezekben, az érési fázisok mellett, óriási szerepe van a szülőknek.

Kamaszkorról nagyjából 12-20 éves korig beszélhetünk, de egyes megfigyelések szerint a mai korban ez kitolódhat a húszas évekre is.

Nekem is van kettő ebből a korosztályból. 🙂 Nem győzök hálásnak lenni értük. Úgy vélem a gyermeknevelés az egyik legszebb önismereti út. A kamaszokkal való együttélés pedig a legalkalmasabb arra, hogy újraéljük a sajátunkat és begyógyítsuk az ott szerzett sebzettségeket.

A két legfontosabb dolog amire szükségünk van, ha kamaszgyermekeket nevelünk, az empátia és a szeretet. Minden más ebből fakad.

Az empátiát legfőképp azzal tudjuk megalapozni, ha nem felejtettük el, hogy mi is voltunk kamaszok. Ha nem emlékszünk, vagy nem akarunk emlékezni, vagy eszünkbe sem jut, hogy emlékezzünk, az azt jelenti, hogy vannak olyan sérüléseink ebből a korból, amelyek nincsenek fel-, vagy átdolgozva. Mindezek hiányában nagy nehézségek várhatnak ránk, és néha olyan érzésünk lehet, mintha egy óriási szakadék választana el tinédzser gyermekünktől. Ez elég sok kockázattal jár, mert ha egy ilyen korú gyermek elkezd távolságot teremteni, könnyedén felépíthet egy olyan látszat világot, amellyel lerázza a szüleit. Az a tapasztalatom, hogy sosem késő átgondoltan változtatni egy rossz stratégián. Nincs szülő, aki nem hibázik, nem hoz rossz döntéseket, és elég jól tud minden helyzetben cselekedni. És ha mindezeket felismerjük és merünk kellő felelősséget vállalni, merünk a gyermekünkkel ilyen felismerésekről beszélgetni, akkor nincs gyermek, akivel ne lehetne újrakezdeni.

Mert bármilyen furcsa, a gyermekeinknek és a kamaszgyermekeinknek is nagyon fontosak vagyunk! Gondolj vissza erre a korra, és érezni fogod, hogy a legfontosabb, amire szükségünk volt, a biztonságos szülői háttér. Hogy mennyire jó lett volna úgy beszélgetni a nehézségekről, a hülyeségeinkről, a rossz döntéseinkről, hogy tudjuk, nem leszünk érte elítélve, megértik, hogy ez az időszak milyen nehéz. Talán ha így lett volna,  kapunk néhány jó tanácsot, ami vagy bejön, vagy nem, de érezzük, hogy fontosak vagyunk és a hibákkal együtt szerethetőek.

Pontosan erre van szüksége a Te gyermekednek is és az enyémeknek is Kedves Olvasó. Merj emlékezni, merj hibázni, merj szeretni és mindezeket megmutatni. És a kamasz meghálálja.