Az élet titokzatosságai

Az élet titokzatosságai

Létezik egy ország, melynek misztériumai, titkai és kultúrája sokunkat megérint, elvarázsol. Ez az ország India. Itt kezdődik az én történetem is a pálmalevelemmel.
16 éves lehettem, amikor egy Nők Lapja cikkben egy orvos házaspárról olvastam. Arról írtak, hogyan járták hónapokig India titkos könyvtárait, kutatva egy levél után, melyre sorsuk, életük van megírva. Lehetett tudni, hogy a levél több ezer éves is lehet, és ezzel együtt, ha megtalálják, pontos adatokat fognak kapni ehhez az életükhöz.

Egy csomó kérdés merült fel bennem. Honnan tudták mindezt? Honnan tudják, hogy nekik van ilyen levelük? Vajon mennyire kell különlegesnek és gazdagnak lenni, hogy ilyen kiváltságosak legyenek?

Ezekre emlékszem, de tudom, hogy hónapokig elmélkedtem ezen a varázslatos lehetőségen. Abban az időben végtelenül messze éreztem ettől az én lehetőségeimet.
Ez a cikk teljesen feledésbe merült. Soha nem éreztem, hogy vágynék Indiába, és nem is utaztam oda azóta sem. Aztán eltelt 20 év, és egyszer csak ismét előbukkant a semmiből a pálmalevél híre. Kiderült, hogy Magyarországról is lehet kerestetni, és habozás nélkül azonnal elindítottam a keresést.

A pálmaleveleket ujjlenyomat alapján lehet beazonosítani. Indiában kb. 200 „titkos” könyvtár őrzi őket, s ezeket a helyeket pedig olyan szent emberek vigyázzák, akik generációról generációra adják át a tudásukat a levelekkel kapcsolatban. Ott nagyon nagy megtiszteltetés ez a munka. A levelek az ősi tamil nyelven íródtak, és az őrzők, ha szükség van rá, átmásolják őket, hogy ha eljön az idő, hogy a tulajdonosuk megérkezzen érte, akkor azok olvashatóak legyenek.

Ez történt velem is, megérkeztem. Ahhoz az idő síkhoz és tudatossághoz, amikor már tudtam ezzel mit kezdeni. Valószínű meg kellett járnom azt az utat, ahol megtapasztaltam, hogy a csodák nem a kiváltságos emberek előjogai, hanem a hétköznapi emberek szerves része is lehet, akik beengedik a csodák kiváltságosságát.

A megérkezés után az első lépés a beazonosítás. Itt volt még némi izgalom, mert csak ez a mozzanat után derült ki, hogy tényleg megvan-e az én személyre szóló levelem. Az őrző elkezdte felolvasni a leveleket. Vagy inkább felénekelni, strófákba van szedve az írott szöveg. Tehát elkezdték felolvasni a különböző adatokat a levélről:

Jelenleg dolgozol -igen

jelenleg férjnél vagy – igen

három gyermeked van – nem

Lapozás, azonnal egy új levél olvasása indul, és ez a folyamat addig tart, amíg minden felolvasott adat maradéktalanul megegyezik. Kb. a 18. levélnél álltunk meg. Addig az izgatottság és a megérintődés kába állapotában hallgattam a sokszor majdnem megegyező adatokat, és azon járt a gondolatom, hogy az a köteg, ami előttem van, teli van olyan életekkel, sorsokkal, amelyek több részletükben szinte megegyeznek az enyémmel. Egészen elképesztő ebbe belegondolni.

A beazonosításnál név szerint megnevezték az édesanyámat, édesapámat, a férjem első nevét, ( de jó néhány levélen szerepelt a második neve első névként emlegetve, ami azért volt érdekes, mert több név nem került szóba), testvéremet, gyermekeimet a nemük és a születési sorrendjük szerint, egy közeli barát nevét, egy markáns életeseményt (amit még oknyomozás mellett sem lehetett volna könnyen felderíteni), mit dolgozom, plusz még néhány apróság, és nem utolsó sorban a születésem egészen pontos idejét. Mikor minden a helyére került, lefordították a múlt titokzatos üzenetét, amely azt ígérte, segítséggel lesz egész életemen át. Azt hiszem, fel sem lehet fogni egy ilyen kijelentés mélységét, tartalmát. Éreztem, hogy folyamatosan könnyítem, súlytalanítom magamban a jelentőségét, ha véletlen valami váratlan fordulatra kerülne sor, akkor könnyebben mondhassam azt, hogy félretehetem, igazán nem is érdekel. Mert azért voltak bennem meggyőződések, hogy mit nem szeretnék hallani.

És eljött a pillanat, megkezdődött a felolvasás. Elmondták, hogy a megfelelő időben, megfelelő helyen és megfelelő szülőkhöz születtem le, és születésem pillanatát az Avittam bolygó(vagy csillag..nem tudtam kideríteni) kísérte. Ez számomra azt jelenti, hogy nagyon sok dolog fog vonzani a tanuláshoz, sok tudás, vallás már ismerős lesz, mire hallok róla. Nem újdonságok érkeznek hozzám, hanem emlékek, és azért választom ezt az életem, hogy ezek mentén éljek, segítsek. A segítés egy gyógyulás, egy szolgálat is egyben, mely egy vagy több előző élet gyógyításaként van jelen. Beszéltek olyan belső dilemmákról, illetve adtak magyarázatot rájuk, melyről igazán konkrétan még beszélni sem tudtam, csak azt éreztem, hogy kislány korom óta kísér. Elmondták, hogy miért vannak ilyen feladatok az életemben. Itt adtak magyarázatot egyes ismétlődő dolgok jelentőségéről, hogy mennyire fontos, hogy ezeket megértsem, feldolgozzam, és nem az a cél, hogy belehaljak, hanem, hogy fejlődjek. Ezek azért nem könnyű dolgok, hisz gondoljunk bele, hogy ha valaki időről-időre újratraumatizálódik hasonló helyzetekben, akkor általában elveszíti a bizalmát, távol tartja magát a hasonló élethelyzetektől, emberektől. S rájöttem, hogy milyen szerves részem volt kislánykorom óta a bizalom az Élet és Önmagam felé. Hogy nem adtam fel például a tanulást, pedig rengeteg sebzettséggel gyarapodtam fiatal éveimben, hogy hittem az álmaimban, pedig egész más irányba terelt első körben az élet, és itt választ kaptam mindenre. Például arra, hogy ha túl korán kezdem el élni ezt a hivatást, akkor ezt választom, és nem a családalapítást. És bár nehezebb ez az út, de rengeteg fejlődést biztosít.

36 éves korom után néhány éves periódusokban felvázolták az utam, és boldog voltam, mert azok közül, amit nem szerettem volna benne látni, semmi nem is került elő. Ez az előrejelzés kevésbé jóslat, mind inkább iránymutatás, segítség, kéznyújtás egy titokzatos szférából, ami támogatja hitem, amikor nehézségekkel találkozom, vagy elfáradok.

Egy olyan megerősítés, amely visszaigazolta számomra, hogy van értelme álmodni, vágyakozni, hinni magunkban és azokban a mély belső meggyőződésekben melyek kísérik utunkat. Abban is nagy felismerést nyújtott, hogy a csodák elsősorban bennünk születnek, és ezeknek a kivetülése a külvilágban megtestesült csodák, amiket átélhetünk. Hogy egész életünkben segítőkkel vagyunk körbevéve, és ha elég nyitottan élünk, akkor hallani fogjuk a hangjukat. Hogy elkerülhetetlen a kihívások, nehézségek, fájdalmak átélése, melyeknek kevésbé az a céljuk, hogy belesüppedjünk, sokkal inkább az, hogy segítséggel, vagy anélkül az életünk egy új szintre lépjen.

A pálmalevelemet követő időszak belső munkája vezetett arra a felismerésre, melyet a rólam oldalam elején is megtalálsz, hogy:

“Amikor megérzed az igazi egyéniséged, az erőt, ami rendelkezésedre áll, rájössz, hogy eddig mindaz, ami nehézkesen ment vagy kínkeserves volt, az azért történt, mert nem volt teljesen a tiéd. Miután kapcsolatba lépsz a belső forrásoddal, az út sokkal tisztábbá válik, s szárnyalni kezdesz a felismerések világában!”