A múlt lezárása

Kedves Olvasóm!

A mai témánk az, hogy el kell-e engedni, le kell-e zárni a múltat?

Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen magam is egy időben.
Őszinte leszek: nem hiszem, hogy csak úgy el lehet felejteni valamit, ami korábban fontos volt, ami megérintett, fájdalmat, netán szenvedést okozott számunkra. És nem is gondolom, hogy kell.

Tudjátok, miben hiszek?
Az elfogadásban. Az új nézőpontokban.
Abban, hogy mindennek értelme van.
Abban, hogy bizonyos dolgok, események okkal történtek velünk.
Azért formálta lépteinket úgy az élet szele, mert tanítani akart, fejleszteni, erősíteni.

Az életben a legtöbb dolog a hozzáállásunkon múlik, azon, hogy vagyunk-e annyira nyitottak a saját érdekünkben, hogy egy kis időre újra beengedjük a szívünkbe azt a kellemetlen érzést, de csakis azért, hogy most már tudatosan, koncentráltan meglássuk benne a jó szándékot is. Miattunk.

Tudom, hogy nehéz, de legyen bármilyen fájdalmas is az emlék, próbáld megtalálni benne a pozitívumot.
☝️Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindennek örülni kell, ami velünk történt, de az biztos, hogy erősebbé, határozottabbá tett minket. Bátrabbá. Olyan emberré, aki sokkal finomabban reagál már a körülötte lévő világra, ez pedig a jövőben sok kellemetlenségtől szabadíthat meg.

Ha képes vagy a múltadban meglátni akár csak porszemnyi értéket, amit a magad javára fordíthatsz, máris könnyebb lesz a továbblépés.

Szeretettel üdvözöllek,

Judit