Kislány korom óta foglalkoztat a kérdés, miért és hogyan létezem? Milyen módon érhetem el, hogy mozogjon bármim, miért pislogok, és miért nem hallom a szomszéd kislány gondolatait…

Talán nem véletlen, hogy úgy alakult az életem, hogy kiskorom óta az egészségemmel kellett törődnöm, és minimum két évtizede mélyrehatóan azzal foglalkoznom, mire van és mire nincs szüksége a testemnek-lelkemnek.

Úgy tűnik, elkerülhetetlen volt a kineziológiával és a  szomatodrámával való találkozás.

Felnőtt korom kezdeti lépéseitől emberekkel foglalkozom. S bár mindig a segítő tevékenységek vonzásában éltem, a kezdetekben, a kilencvenes évek újszerű lehetőségeit megragadva, a kereskedelemben dolgoztam saját vállalkozásainkat vezetve.

1994-ben végeztem a Pécsi Zrínyi Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolában. Talán ma már nem is gondolnák, hogy abban az időben 1990-ben, 5-6x-os túljelentkezés volt. Izgalmas volt számomra ez a rendszerváltás utáni időszak és alig vártam, hogy kipróbáljam magam az Életben. Még ebben az évben középfokú számítógépes és menedzserasszisztensi végzettséget szereztem.

1995 szeptemberében Édesapámmal megalapítottuk családi vállalkozásunkat, mezőgazdasági tehergépkocsi alkatrész kereskedelem és Gazdaboltot, mely a mai napig, picit átalakulva, de jól működik. Mellette pedig párhuzamosan férjemmel is működtetni kezdtünk egy nyílászáró kereskedelemmel foglalkozó céget, mely szintén a mai napig működik.

Fiatalon, 1996 decemberében  lettem édesanya, megszületett Kamilla, majd 2000-ben Balázs. Azóta sokszor éreztem, megállhatna az idő… annyi kedvesség, szeretet, újdonság érkezett velük együtt erre a világra.

Egész életemben nyitottság, és felnőtt életemben a tanulás igénye jellemzett, és a húszas éveim végére már nagyon kevésnek tűnt a vállalkozásokban megvalósítandó feladat, ráébredtem arra, hogy van tovább, hogy érdemes foglalkozni a belső hanggal, mely a vágyaimról mesélt, mely azt súgta belülről, nem vagyok egészen a helyemen.

Ezután kezdődött eddigi életem második szakasza, és ismét tanulni kezdtem egy magániskolában, az Európa Akadémián. 3 éves professzionális kineziológia képzésen vettem részt, és itt éreztem, hogy megérkeztem. Régi vágyam teljesült ezzel, hogy efelé a hivatás felé fordulhattam a családom teljes támogatásával.

Akkor még nem is sejtettem, hogy mindez csak a kezdet, hogy ez a hivatás egy örök önmegismerési folyamatnak nyitja meg a kapuit. Így bukkantam 2012-ben a szomatodrámára és 2015-től kezdtem a módszer elsajátítását, hogy mások is megismerhessék majd általam.

Az, hogy a szomatodráma jelen van az életemben, az előtte is szeretett életemhez olyan csodát adott, melyben felfedeztem a testem átható, feltétel nélküli Szeretetének olyan minőségeit, melyhez semmi nem hasonlítható. Megértettem, hogy működésünknek végtelen egyszerű a rendszere, (ami nem mindig látszik egyértelműen) a folyamatos egyensúlyra való törekvés a test-szellem és lélek szintjén, ami nem egyenlő a betegség, vagy egyéb kihívások hiányával, hanem éppen ezzel együtt tökéletes. S ennek a tökéletes útnak az élvezhetőségét, átjárhatóságát növelhetjük az Önmegismeréssel.

Az elmúlt 6 évben az egyéni foglalkozások mellett nagyon sok kiscsoportos foglalkozásnak adtam teret, és Lélek Wellness programjaim sok ember megszerette.

Jártam a Ridikülben, évekig heti magazinműsorban adtam riportokat az akkori Baranya rádiónak az önmegismerés és a kineziológia témájában, és az elmúlt 8 évben sok Tv riportot készítettek velem szintén magazin műsor keretében a helyi csatornán.

Hivatásomban kiemelt területek:

  • Önmegismerés, önszeretet mint az Élet lényegi része,
  • Az Összhang jelentősége az Élet főbb területein (magánélet-hivatás)
  • Belső erőforrások felfedezése és alkalmazása

Miért pont ezek?

Általános iskolai tanulmányaim során 8 évig szenvedtem a kitaszítottság és a lenézettség elnyomásától. 7 éves voltam amikor a tanáraim megtanították mi az a társadalmi különbség, és, hogy milyen módon lehet egy gyermektől elvenni a siker megéléseinek lehetőségeit. Nagy szerencsém volt, hogy Édesanyám sok mindent megtanított, és hogy szerető, összetartó, nagymamával átitatott vidéki teljességben nőttem fel, mert az 8 év, ami az általános iskolámban körülvett engem és még jó néhány társamat (akik történetét csak felnőttként ismerhettem meg, mert ezeket a dolgokat csendes szégyenben dédelgettük mindannyian), komoly önbecsülési kihívásnak adott talajt nagyon sok évig.

17 éves voltam, amikor az önelfogadás hiánya akkora méreteket öltött az életemben, hogy életmentő beavatkozást kellett végrehajtani egy alig felismerhető betegség végett. 21 évesen 1-2 napra lebénult a testem egy ízületi gyulladás során, 18 évig gyötört migrén. 25 évesen rendszeresen küzdöttem hangvesztéssel, és mire 30-at kezdtem, olyan betegségek ütötték fel a fejüket, hogy Hálát adok a Jóistennek, hogy élek.

Most 44 vagyok. Egészséges és Boldog. Így van ez már több mint 10 éve. Amióta ismerem az utat önmagamhoz. Amióta elég bátor vagyok változni és változtatni. Felvállalni a gyengeségeimmel és erősségeimmel együtt önmagam.

30 éves korom előtt is sokszor voltam Boldog. Akkor azt hittem, az a teljesség, hogy nincs teljes béke. Hogy mindig van valami betegség, nagyobb kihívás.

Tudják mi volt a legnagyobb szerencsém? Hogy mindig tudtam örülni. Bárminek. Ami jó volt. Ami különbözött a Nem jótól. Ezt kaptam a családomtól erre az Életre a legnagyobb ajándékként, és őrzöm a mai napig.